A nexunak ennek az ádáz és fürge ragadózónak Indona, a Cholganna bolygó hatalmas, északi kontinense az őshazája. A biológusok ezt az indonai vagyis északi nexut tartják a faj ősének. Ám ezek a vadállatok nemcsak a bolygó hideg, északi kontinensén, hanem a déli kontinens, Talon korallhegyeinek párás, meleg dzsungeleiben is megtalálhatóak. A két alfaj közti legfeltűnőbb különbség a testméretben mutatkozik meg. Az indonai nexuk csupán négy, öt méterre nőnek meg, míg a délvidéki alfaj a hét, nemritkán a kilenc méteres hosszúságot is elérheti. Az északi faj bundája valamivel sűrűbb, tömöttebb. Fehér alapszínét ritkás, sötétebb csíkozás tarkítja. A taloni példányok testét ezzel szemben ritkább szőrzet borítja. Ezek bundájának rajzolata sötétebb, csíkos vagy némely esetben tenyérnyi foltokkal tarkított. E különbségektől eltekintve a taloni és az indonai nexuk más eltérést nem mutatnak.

Ezek az állatok Cholganna csúcsragadozói. Rendkívül ügyes, kegyetlen vadászok. Az evolúciójuk során tökéletesen alkalmazkodtak élőhelyükhöz. A magas fákon való gyors és biztonságos mozgásban hosszú, villás farkuk és izmos, ruganyos végtagjaik segítik őket. Hatalmas, széles állkapcsukban mintegy negyven-ötven darab borotvaéles, hegyes fog ül. Iszonyú karmaik segítségével terítik le áldozatukat, és óriási harapásokkal széttépik azt. Fogaik és állkapcsuk nem alkalmas a rágásra ezért a kiszakított darabokat egészben nyelik le. A nagyméretű, végtagonként három darab tépőkarom nemcsak az áldozat leterítésében, hanem a lombok közti mozgásban és az ágakon való megkapaszkodásban is fontos szerepet játszik. Az evolúció során ezek az állatok egyedülálló képességre tettek szert. A nexu másfél méter széles koponyájának tetején négy, gonosz, vörös szem csillog. A nagyméretű elsődleges szemekkel az állat kitűnő térlátással bír a normál fénysávban, míg második pár szemével az infravörös tartományban is jól lát. Mivel a hosszú indonai éjszakákban a nexuk a sötétben is portyáznak, ilyenkor ezekkel a látószervekkel érzékelik a melegvérű állatok testének hősugárzását.

A nexuk szinte mindenre vadásznak, ami mozog. Kedvenc zsákmányállatuk a fák közt élő polipszerű, lomha, kékhátú lombevő octopi és a jól megtermett szakállas kéregpatkány. Többnyire magányos vadászok és életük nagy részét is egyedül töltik. Fejlődésük során csupán kétszer párosodnak, ilyenkor a nőstények három, négy utódot hoznak a világra. A hímek valamivel kisebb termetűek és gyengébb fizikumúak is, mint nőstény fajtársaik. A hátukon lévő tüskéknek az udvarlás és a párosodás során van szerepe. Ilyenkor ezek a szarudárdák felborzolódnak, így keltve fel a kiszemelt nőstény figyelmét. A figyelemfelkeltésen kívül ezeknek a tüskéknek védekező szerepük is van. Sokkal nagyobbnak mutatják a párosodásra készülő hímet, mint amekkora valójában. Így próbálják meg elkerülni azt, hogy kisebb termetűek lévé a kiszemelt, erős nőstények nehogy zsákmánynak nézzék felajzott fajtársukat. Többségük így az udvarlás befejeztével sikeresen párosodhat.

Gyilkos hajlama és vadsága ellenére a nexut más bolygókra is áttelepítették. Több helyen megpróbálták megszelídíteni és háziasítani. Van, ahol sikerült. Malastareon például őrző- védő feladatokra alkalmazzák ezeket a bestiákat. A legszívesebben azonban gladiátor viadalokon és cirkuszi arénákban használják őket. Nagyon népszerű a humanoid egy szál lándzsával vs. nexu és a nexu vs. nagydarab, szelíd növényevő mutatvány, de előfordul a nexu kontra nexu viadal is.